5 perc...

   A sötétzöld hat hengeres Ford aljasul rotyogott a feljárón. Gregor szomorú volt de nem volt mit tennie, hangtalanul pakolta bőröndjeit a csomagtartóba. Ivett az előszoba ablakából lopva tekintett ki a férfira és eltörölt egy kierőszakolt könnycseppet. Haragudott Gregorra, mert nem ezt ígérte be a nyár végére hogy itthagyja, és önzőségében nem is akarta, hogy Gregor nyugodt lélekkel utazzon el a birtokról és repüljön át Washington államba.... hadd egye a lelkiismerete az egész repûlõúton -gondolta és dacosan visszahúzódott az ablakból.
   Gregor lecsapta a hatalmas csomagtartó fedelét és lopva tekintett a rózsaindákkal telefuttatott ház ablakai fele, majd beült, kapcsolt és elhajtott a poros úton kelet irányába.

-Két hónappal korábban-
     Gasper hívatta az irodájába, hogy szeptember elején nyílik meg az új leányvállalat és oda kell kihelyeznie Gregort néhány hónapra. Gregornak első gondolata Ivett volt, hogy nem fogja ezt szó nélkül hagynia, de mindenképp csábító volt a másik oldalról a fizetése jelentős emelkedése is mely talán engesztelően hat majd az asszonyra.
Hazafele még megállt a kertvárosából kilógó Harris kocsmájában és legurított egy sört. Nem tudta, hogyan mondja el Ivettnek, aggódott, hogy nem fogja megérteni. Majd holnap elmondja -gondolta és elköszönt Harristól.
   Ivettnek a vacsoránál szólt az egészről. Nem bírta ki, gondolta jobb ha hamarabb túl lesznek rajta, végtére is csak két, maximum három hónapról van szó... és csak elutazik -nem elhagyja vagy ilyesmi....
Ivett nem szólt semmit csak az evőeszközök koccanása hallatszott ki a csendből ... talán ez volt a legrosszabb.... majd lecsapta a floridai repülõjegyeket Gregor orra elé.... -ezt ígérted! -szólt mély sértõdöttségében majd elviharzott.
Hát igen, a tenger -tudta jól Gregor, hogy mit ígért be szeptember elejére, de azt is tudta, hogy a nõ nem csak ezt fájlalja. Ivett mindig is szerette, ha õ ott állt a háta mögött mindig és vigaszt tudott nyújtani ha épp gondjai voltak munkahelyi vagy társasági szinten.
A paplan alatt átkarolta a hátat fordított nőt...  hiába kutatott hogy megfogja, Ivett az arca alá temette mindkét kezét.
  Gregor a hátára feküdt és várt.... várta a megbocsájtást és remélte, hogy Ivettnek mégiscsak fog õ másként is hiányozni...  remélte, hogy Ivett megfordul és átkarolja... meg azt, hogy végtére már megteszi õ is elsőként ezt a gesztust..... talán öt perc telhetett el így teljes mozdulatlanságban, majd behunyta szemeit és megpróbált elaludni.